Makó

1748: az Alföld első zsidó kommunitásza püspök–földesúri oltalom alatt; 1814: az első magyar nyelvű homília (Schweitzer Fábián); A Pulitzer család meghatározó szerepe a közösségben. Jellemzően békés egymás mellett élés. A 19. század utolsó harmada: a zsidó ortodoxia meghatározó szerepe a hagyma kereskedelmében és világhírűvé tételében. Vallási sokszínűség: „Kis-Jeruzsálem” (neológok, ortodoxok, hászidok). Híres rabbik: Ullmann Salamon, Fischer Antal Enoch, dr. Kecskeméti Ármin és Vorhand Mózes (utóbbi kettő mártírhalált halt a soában). Négy temető (Sírkert utcai és Hársfa utcai ótemető, Jángori orotodox és neológ temetők). A zsidó népesség aránya 1920-ban a legnagyobb (2380 lélek, 6,3%). Vészkorszak: 1200 zsidó áldozat. 1945 után az egyik legnagyobb vidéki zsidó központ, azonban egyre erőteljesebb kivándorlás. 1956-ban az egész ortodox közösség elhagyta a várost. „Maradék zsidóság”: Egyesült Makói Izraelita Hitközség létrehozása. 1965: a nelológ zsidó templom lebontása. 1980-as évek: a minjen megszűnésével a hitközségi szervezet is megszűnt.

1990-től már csak „makói zsidó közösség” (8-12 lélek). 2009: Kecskeméti Ármin Egyesület (2016-tól Baráti Társaság), amely a helyi zsidóság mellett a filoszemita helyi értelmiséget is összefogja (vezetője: Urbancsok Zsolt).

Akik elmentek:

A kivándorolt ortodox közösség identitásának, összetartozásának fontos eleme a makói származás tudata. A csodarabbiként tisztelt Mose Vorhand (Ohel Mose) veje a belzi hászidizmus irányába vitte az Izraelbe vándorolt közösséget. A „Szent Udvar” a „makói rebbével” (Simon Lemberger, Mose Vorhand csodarabbi dédunkája) Asdodban él. Ott a makói zsinagóga mintájára tanházat építettek. 1994-től zarándoklataik rendszeresek, amelyek egyben a haredi közösség világtalálkozóivá is váltak. A közösség 54 férőhelyes zarándokházat tart fenn a zsinagóga mellett. Évente több ezer elszármazott zsidó vendég látogat Makóra.

Makón élt csodarabbi – Vorhand Mózes

A zsidóságot 1740 körül telepítette Makóra Stanislavich Miklós csanádi püspök. A kis közösség kezdetben csupán egy-két tucat családból állhatott. Letelepedésük után közösségük (a makói communitas judeorum) a püspök-földesúr joghatósága alá tartozott. Legrégebbi intézményük a Chevra Kadisa (temetkezési szentegylet), amelynek alapszabályát 1748-ban készítették el. Valószínűleg az 1740-es évek végén hívták meg első rabbijukat, Zelig Jakabot a közösség élére. Ettől kezdve 1956-ig működött Makón rabbiság (kivéve a vészkorszak 1944 júniusa és 1945 márciusa közti időszakát).

1945 után a neológ közösség hitéletét Schulmann Henrik kántor vezette, majd halála után Szegedről vagy Hódmezővásárhelyről járt át rabbi az istentiszteletek és más szertatások elvégzésére. Az ortodoxok rabbija ebben az időszakban Lemberger Nándor volt, aki 1956-ban hagyta el a várost és vándorolt ki Izraelbe, ahol tovább vezette a „makói” közösséget.

Makón ma nincs hitközség, de Izraelben, Kiryat-Ata városába továbbra is működik egy a „virtuális makói rebbe” szellemi vezetésével.

Vorhand Mózes Nyitrán született 1862. augusztus 17-én (Vorhand József és Ehrenfeld Rozália gyermekeként). Felesége Schönfeld Rachel/Róza (elhunyt 1935. október 30-án). Nyitrán a helyi rabbitanács vezetője volt. 1912-ben hívták meg a makói ortodox zsidó közösség élére, 1913 és 1944 között a Makói Ortodox Rabbinátus főrabbija. Makón nagy és híres jesivát működtetett. Legjelentősebb műve az Ohel Mose, amely zömében Tóra magyarázatokat tartalmaz.

A gettó idején följelentették, a makói rendőrkapitányságon brutálisan bántalmazták, amelynek következtében az idős rabbi nem sokkal később a budapesti zsidó kórházban meghalt. Közvetlenül a halála előtt megjövendölte, hogy szörnyű napok várnak a zsidóságra, és megfogadta: közbenjár a Teremtőnél, hogy a makói zsidók ne vesszenek oda. Holttestének hazaszállítására 1944. június 9-én kapott engedélyt az ortodox közösség. Még a makói zsidóság deportálása előtt helyezték örök nyugalomra a jángori temetőben.

A „csodarabbiként”, cádikként (igaz ember) tisztelt Vorhand Mózes sírja a Makóról elszármazott ortodox zsidók legfőbb zarándokhelye lett.

PROJEKT

2019 október 4-én átadták a várost és a Jángori zsidó temetőket összekötő 1,3 km. hosszú szilárd burkolatú utat és „buszfordulót”. A temetőben nyugszik több cadik és Mose Vorhand csodarabbi. Sírhelyeik a vallási turizmus legfőbb célpontjai. (Az út megépítésével a makói zsidó közösség/ek/ több, mint száz éves vágya és törekvése teljesült).

2019 őszén kezdődött a projekt következő ütemének megvalósítása: a makói ortodox zsinagóga felújítása és a zsidó örökséget bemutató látogatóközpont kialakítása. Többek között megújul a holokauszt áldozatainak emlékfala, valamint installációval jelezzük a mikve helyét.