Vorhand Mózes

A zsidóságot 1740 körül telepítette Makóra Stanislavich Miklós csanádi püspök. A kis közösség kezdetben csupán egy-két tucat családból állhatott. Letelepedésük után közösségük (a makói communitas judeorum) a püspök-földesúr joghatósága alá tartozott. Legrégebbi intézményük a Chevra Kadisa (temetkezési szentegylet), amelynek alapszabályát 1748-ban készítették el. Valószínűleg az 1740-es évek végén hívták meg első rabbijukat, Zelig Jakabot a közösség élére. Ettől kezdve 1956-ig működött Makón rabbiság (kivéve a vészkorszak 1944 júniusa és 1945 márciusa közti időszakát).

1945 után a neológ közösség hitéletét Schulmann Henrik kántor vezette, majd halála után Szegedről vagy Hódmezővásárhelyről járt át rabbi az istentiszteletek és más szertatások elvégzésére. Az ortodoxok rabbija ebben az időszakban Lemberger Nándor volt, aki 1956-ban hagyta el a várost és vándorolt ki Izraelbe, ahol tovább vezette a „makói” közösséget.

Makón ma nincs hitközség, de Izraelben, Kiryat-Ata városába továbbra is működik egy a „virtuális makói rebbe” szellemi vezetésével.

Vorhand Mózes Nyitrán született 1862. augusztus 17-én (Vorhand József és Ehrenfeld Rozália gyermekeként). Felesége Schönfeld Rachel/Róza (elhunyt 1935. október 30-án). Nyitrán a helyi rabbitanács vezetője volt. 1912-ben hívták meg a makói ortodox zsidó közösség élére, 1913 és 1944 között a Makói Ortodox Rabbinátus főrabbija. Makón nagy és híres jesivát működtetett. Legjelentősebb műve az Ohel Mose, amely zömében Tóra magyarázatokat tartalmaz.

A gettó idején följelentették, a makói rendőrkapitányságon brutálisan bántalmazták, amelynek következtében az idős rabbi nem sokkal később a budapesti zsidó kórházban meghalt. Közvetlenül a halála előtt megjövendölte, hogy szörnyű napok várnak a zsidóságra, és megfogadta: közbenjár a Teremtőnél, hogy a makói zsidók ne vesszenek oda. Holttestének hazaszállítására 1944. június 9-én kapott engedélyt az ortodox közösség. Még a makói zsidóság deportálása előtt helyezték örök nyugalomra a jángori temetőben.

A „csodarabbiként”, cádikként (igaz ember) tisztelt Vorhand Mózes sírja a Makóról elszármazott ortodox zsidók legfőbb zarándokhelye lett.