Sátoraljaújhely

Sátoraljaújhely, Magyarország egyik legészakibb fekvésű városa, a szlovák határ mentén helyezkedik el. A településre a 18. században Galíciából érkeztek jelentősebb számban, döntően borkereskedelemmel foglalkozó zsidó családok. Hiteles adatok szerint a hitközség elődjének tekinthető „Szentegylet”-et 1771-ben alapították. Az 1780-as években már saját kórházat működtettek. A város első zsinagógáját 1790-ben építették. A zsidóság száma gyorsan nőtt 1771-ben 23, 1811-ben 74 zsidó családfőt tartottak nyilván. A közösség rabbija 1808-1841 között Teitelbaum Mózes rabbi volt. Ebben az időszakban már 1125 zsidóról tesznek említést, ami a város lakosságának 20%-át jelentette. A zsidók a borkereskedelem mellett, foglalkozni kezdetek szőlőtermeléssel és borászattal is. Az izraelita iparosok – mivel a céhekbe való bejutásra csekély lehetőségük volt – főleg a javító-szolgáltató szakmákba próbáltak bekapcsolódni.

1869-től mintegy 10 évenként megtartott népszámlálási adatokból pontos képet alkothatunk a város zsidóságának számáról és népességen belüli arányáról.

Az 1869. és 1890. közötti adatok a zsidóság magas, 30% körüli részarányát mutatják a népességben. Ebben a korban az izraeliták a legnagyobb létszámú felekezet volt a településen, meghaladta a római katolikusokét. Az 1867. évi kiegyezés és emancipációs törvény elfogadása, valamint I. világháború közti időszak az újhelyi zsidóság aranykora volt. A várost enyhe túlzással „Kis-Jeruzsálem”-ként emlegették. Ezzel együtt a közösséget megrázta az 1868-1869 évi egyházszakadás. Újhely zsidóságának többsége a „minden maradjon, ahogy eddig volt” elvet követő status quo ante irányzat mellett állt ki. A 19. század végi fellendülés pozitív hatással volt a város gazdaságára is, virágzott a kereskedelem, új szállodák, éttermek nyíltak. Nőtt az iparral foglalkozó zsidók száma, de az értelmiségi foglalkozású zsidók aránya is. A város és a zsidóság harmonikus kapcsolatának az I. világháború és a trianoni békeszerződés vetett véget. Sátoraljaújhely, határváros lett és mintegy fele Szlovákiához került Slovenské Nové Mesto néven. Ezzel fontos kereskedelmi útvonal szakadt meg. Mindezt tetézte az 1929-1933-as gazdasági világválság és az erősödő antiszemita politika Magyarországon. Mindezek ellenére az 1920-as évekről nincsenek publikált információk a keresztény és a zsidó lakosság közötti komolyabb konfliktusról.

A harmincas évek végétől az országban erősödött az intézményes diszkrimináció, a zsidótörvények hatása és az egyre szaporodó megszorítások, amelyek a zsidóság gazdasági kifosztását és társadalmi pozícióikból való kiszorítását célozták. Hatásukra kisebb atrocitások érződtek Sátoraljaújhelyen is. Lengyelország német megszállása és a szlovákiai deportálások megkezdését követően, Zemplén megye az egyik fő iránya lett a menekülő lengyel és szlovák zsidók ezreinek. A menekülők, hittestvéreiknél igyekeztek menedéket találni. A hatóságok, a razziák során összegyűjtött lengyel és szlovák zsidókat internálótáborokba gyűjtötték. A menekülteket /hontalannak minősítetteket/ 1941 augusztusában a magyar rendészeti szervek /csendőrök/ és a honvédség átadta a németeknek, és Kamenyec – Podolszkijban kivégezték őket.

Az 1944. március 19.-én Magyarországra bevonuló német csapatok március 22.-én érkeztek meg Sátoraljaújhelyre. A magyar közigazgatás hamarosan megkezdte a gettósítás előkészítését. Zemplén vármegyét az I. hadműveleti zóna VIII. /kassai/ csendőrkerületébe sorolták, és az orosz csapatok közeledtére hivatkozva, országosan az elsők között, április 15-én és 16-án kezdték meg a gettósítást.

Zemplén egyetlen gettóját Sátoraljaújhelyen jelöltek ki, ahova 4 nap alatt 13-15 ezer embert zsúfoltak össze. A település legelhanyagoltabb részén felállított gettóban embertelen körülmények között élő zsidókat egy hónap elteltével szállították el az auschwitzi haláltáborba. A Vörös Hadsereg katonái 1944 novemberében érték el Sátoraljaújhelyt.

A vészkorszakot 550 zsidó élte túl. Az 1949. évi népszámláláskor már csak 358-an laktak a városban. Az elvándorlások hatására 1950-re 80 főre csökkent a számuk, ezzel a hitélet megszűnt a városban. A Sátoraljaújhelyt elhagyó zsidók főleg Izraelben és az USA-ban leltek új hazára.

Sátoraljaújhely meglévő zsidó emlékei

A város zsidó szemmel kiemelkedő emléke a tudós rabbi, Teitelbaum Mózes „ohelje”. A rabbi sírja Újhely régi zsidó temetőjében van. A cadik nyughelyét évente zarándokok tömege keresi fel. Az ohelben a rabbi a rebecen /a rabbi felesége/ és tőlük kicsit távolabb Szafrin Alekszander lengyel rabbi nyughelye van, aki átutazóban hunyt el a városban.

A város déli szektorában a Kazinczy utca végén található az új temető, itt temették el Lőw Jeremiás rabbit és fiát Lőw Lázárt, aki Ungvár főrabbija volt. Itt van a nyughelye Gewurtzmann Naftali Elimelech antwerpeni rabbinak, aki a város meglátogatásakor halt meg. A temetőben emlékoszlopot állítottak Sátoraljaújhely több ezer zsidó mártírjának.

A város első zsinagógáját 1790-ben építették, az imaházat 1887-ig használták. A nagyzsinagógát 1888-ban avatták fel a mai Dózsa György utca 13. szám alatt. A II. világháborúban bombatalálat érte, 1963-ban még felmerült, hogy a megmaradt falak felhasználásával zeneiskolát alakítanak ki belőle. A terv nem valósult meg. Később egy jellegtelen bútoráruház épült a zsinagóga helyén. Az egykori haszid imaház földszintes épülete a Bólyai Ernő utca 8. alatt áll. Sátoraljaújhely másik nagyzsinagógáját – szlovák oldalon, Slovenské Nové Mesto-ban található –, szintén átalakították és napjainkban keresztény templomként használják.

A Teitelbaum rabbi dinasztia

Teitelbaum Mózes

Az újhelyi zsidóság nagytekintélyű rabbija Teitelbaum Mózes más néven Jiszmach Moshe, a magyarországi haszidizmus második rabbija, volt. (A legrégebbi a nagykállói Jitzhak Eizik Taub). A rabbi 1759-ben született a lengyelországi Przemyslben. Felmenői között neves rabbik és tóramagyarázók voltak, közülük a leghíresebb Mose Iszarlesz egykori krakkói főrabbi. Teitelbaum nagybátyjánál a kolbosowai rabbinál és több korának nagy tudású rabbijánál folytatta tanulmányait.

1784-1808 között sinavi rabbi volt. Teitelbaum rabbi borkereskedő apósa javaslatára 1808-ban utazott Sátoraljaújhelyre, ahol a zsidó közösség a város rabbijává választotta. A nagytekintélyű rabbi ötvenéves koráig a haszidizmus éles ellenzője volt. A tant bősz és féktelen eretnekségnek tartotta.  Nagy bánata volt, hogy egyetlen lánya egy haszid zsidóhoz ment feleségül. Veje többszöri unszolásának engedve elutazott a lengyelországi Lublinba, Jakob Jichak rabbihoz, aki a lengyel haszidizmus kiemelkedő képviselője volt.  Jakob Jichak rabbi követői a „lublini látnok” névvel illették, mivel állítólag természetfeletti képességekkel rendelkezett. Teitelbaum rabbit a „látnokkal” folytatott többnapos vitája és beszélgetése során megragadta a caddik átszellemültsége és haszid tanainak aktív követőjévé vált.

Teitelbaum rabbi tettei és bölcsessége a keresztény embereket is megragadták és számosan keresték fel áldásaiért gyógyulásért és tanácsaiért. A legendák szerint Kossuth Lajost 9 éves korában édesanyja elvitte a rabbihoz, kérte áldását, és segítségét fia betegségeinek leküzdésében. A rabbi állítólag azt mondta, hogy a fiúból „nagy és híres ember lesz”. A hozzáforduló betegeknek amuletteket adott, amit egy hetven fiókos szekrényéből választott ki mindenkinek a megfelelőt.

A nagytekintélyű Taub Ezekiel nagykállói rabbi halála után, a hazai haszidizmus központja Sátoraljaújhely lett Teitelbaum Mózes rabbi vezetésével.

A Teitelbaum rabbi dinasztia

A Teitelbaum dinasztia konzervatív zsidó nézeteket vallott, korábban az emancipációt, majd később a dinasztia más tagjai a cionizmust is elítélték. Joel Teitelbaum rabbi volt az első, aki „szatmári rabbinak” nevezte magát. A holokauszt idején az ú.n. Kasztner vonaton menekült meg. Kasztner Rezső kolozsvári újságíró volt, akinek segítségével 1600 zsidót juttatott el fejpénz fizetése ellenében a semleges Svájcba. Joel Teitelbaum rabbi ideiglenesen Palesztinába ment majd egy évre rá Amerikában Brooklynba telepedett le. Később megalapította a Kirjat Joelt, a legnagyobb Magyarországon kívüli, magukat magyar érzelműnek tartó zsidók közösségét. A dinasztia kiterjedtségét mutatja, hogy számtalan városban vezette híveit Teitelbaum rabbi. A népes Teitelbaum dinasztia több tagja mai is rabbiként vezeti haszid közösségét.

A kanadai Kiryash Tosh község

A Montrealtól északra 15 mérföldre levő, Tosh egy magyar falu. Lakóinak többsége Magyarországról, Nyírtassról kivándorolt haszid zsidók leszármazottai. A rabbi 1921. április 11-én született a Nyírtasstól mindössze 6 km-re lévő Demecserben. A holokauszt túlélője volt. Munkaszolgálatra hívták be, ahonnan 1944-ben a Vörös Hadsereg szabadította fel. A rabbi először Észak-Magyarországon, Nyíregyházán telepedett le és feleségül vette Chava Weingartenet. Löwy Mesulam 1951-ben Montrealba költözött. Majd 1963-ban megalapította Kiryas Tosh települést. Ahol kiépítették önálló intézményrendszerüket. Saját iskolái, zsinagógái, mentő szolgálata, rituális fürdői, Szenegylete, segély szolgálata, kóser étterme, hús boltja, péksége, könyves boltja továbbá felső oktatási intézményei vannak a haszid közösségnek. A faluban lévő utcák nevei is magyarok, például: Rue de Tash. A magyar faluba több ezren zarándokolnak el a főrabbihoz áldásért és tanácsért a világ minden részéről.

A híres rabbi több száz haszid zsidó követőjével 2006-ban ellátogatott Nyírtassra. Ettől a látogatástól datálható Meshulam rabbi ötlete és álma nevezetesen az, hogy dédnagyapja falujában hozzanak létre egy olyan, zsinagógát is magában foglaló központot, amely kulturált körülményeket biztosít az évente Nyírtasst felkereső zarándokoknak. A tassi közösség szellemi vezetését ma R.Elimelech Löwy végzi.