Nagykálló

Szabolcs vármegye legrégebbi hitközsége. A hagyomány szerint már a középkorban éltek zsidók Nagykállón, a kontinuitás viszont biztosan nem állt fenn. A hitközségi intézményrendszer kiépülése a 18. század végére tehető, a vidéket jellemző általános folyamat részeként. Ez a Galíciából érkező, jiddis nyelvű zsidósághoz köthető. Héder és jesiva 1782-től működött. 1800 körül avatták fel az első nagy zsinagógát. Hitközségi egyetekről – köztük – betegsegélyező egyletről (Bikur Holim) és Hevra Kadisáról – 1814-ből szól feljegyzés. A zsinagóga épületét 1924-ben Lisser Dezső helyi mérnök tervei szerint átalakították és kibővítették. A vészkorszak után az 1950-es évek elején a város megvásárolta, és az 1960-as években lebontotta.

1785-ben 66, 1836-ban 693 zsidó élt. 1848-ban a közösség lélekszáma 610 volt, 1900-ban 782 [6.973 lakosból], 1920-ban pedig 1060 [8.117 lakosból]. Többnyire kocsmárosok, borkimérők, bőrkereskedők. A haszidizmus terjedését is bőr-bor kereskedés a lengyel területekre irányuló útvonalaihoz köti a történeti kutatás.

Kiemelt személyek zarándokturisták számára: 

A régi temetőben található Joel Brodi sírja és Ejzik Taub ohelje. Az új temetőben Mordehaj Benetnek és fiának a sírja és Menahem Broda ohelje a leglátogatottabb. Ma a kállói haszidizmusnak két központja és két rebbéje van: New York (Kalov) és Jeruzsálem (Kaliv), de egész Nyugat-Európából, Izraelből és Észak-Amerikából érkeznek zarándokok az Adar 7-i Jahrzeitra.

Örökségturizmus szempontjából: Nagykállón született Ámos (Ungár) Imre (1907–1944) festőművész, aki több képében is feldolgozza gyermekkori emlékeit, a helyi haszid néphagyományt. Budapesten tanult, Szentendrén alkotott. Marc Chagallal Párizsban találkozott. Álomszerű képábrázolás jellemezte, visszatérő motívumai között szerepelt a kakas, amelynek a kállói haszid vonatkozást tulajdonít a művészettörténet.

Jelentős rabbik

Joel ben Cvi Brodi (1655–1755) a közösség rabbija, aki egyben a 18. század közepén Szabolcs vármegye főrabbija is volt. Jichak Ejzik Taub (1751–1821 / 5581. ádár 7.) melamedként került Nagykállóra, 1781-től a hitközség és a vármegye rabbija. Az első haszid rebbeként tartják számon Magyarországon. Életéről főként legendák szólnak. Szülei Szerencsen éltek. Szerencsen vagy Nagykállón született, korán félárvaságra jutott, anyja nevelte. A legendák Bal Sem Tov (kb. 1700–1760) tanítványaival hozzák kapcsolatba: Arje Leib ben Szarával (1730–1796) vagy a mezericsi Dov Ber (?–1772) rabbival. Nikolsburgba tanult a haszid rebe, Smelke Horowitz-nál (1726–1778). Hatással volt rá a lizsenszki rebe, Elimelekh Weisblum (1717–1787). Neki tulajdonítják a Szól a kakas már… kezdetű népdalt, amely a Messiás-várásról szól. Magyarországon jellegzetes magyar zsidó népdalként tartják számon. Magyar izraelita cserkészhimnusz is volt a két világháború között. Mind a zsidó közösségek, mind pedig a magyarországi népzene és világzene is ismeri. A harédi világ magyarul énekli ma is. Jesaja Benet (1792–1864 / 5625. *kiszlév 19.), a híres nikolsburgi tudós és rabbi, Mordekhaj Benet (1753–1829) fia lett 1840-ben a nagykállói rabbi.  Benedikt Bernát (Jiszakar Dov Ber Avraham Benet, 1822?–1902 / 5662. *tévét 23.), Jesaja Benet fia lett a rabbi. Bródy Emánuel (Menahem Broda, 1862–1938 / 5698. *áv 8.), a bereznai Ábrahám Broda fia és a nyírtassi *rebe, Mesulam Feis Lőwy (1821–1875) veje 1882-től vette át a jesiva vezetését Nagykállón. A két világháború között tanítványainak száma időnként a 200 főt is meghaladta. Halálát követően rabbit nem választottak, a jesiva pedig megszűnt. Aser Szegal Lőwy (?–1944), a nyírtassi rebe egyik leszármazottja a vészkorszak előtt Nagykállón működött.